I, Í

idolátria (gör.) bálványimádás

ikonoklaszta (gör.) képromboló; a templomban vallási fogalmak képzõmûvészeti ábrázolását, fõleg szentképeket vagy szobrokat nem tûrõ, azokat eltávolító és elpusztító személy

ikonosztázion - ikonosztáz (gör.) az ort. szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal

imám (ar.)1. muzulmán egyházi v. világi fejedelem; a próféta utóda; 2. muzulmán vallási vezetõ, aki a mecsetben az imaszolgálatot vezeti; elõimádkozó; 3. nagy tekintélyû muzulmán vallástudós

immanencia (lat.) 1. tapasztalható, megismerhetõ, érzékelhetõ valóság; 2. a transzcendencia ellentéte

in spiritualibus (lat.) lelkiekben, egyházi ügyekben

independesek (lat.–ang.) az egyes gyülekezetek önállóságát, minden más szervezettõl való függetlenségét valló pr. áramlat

infallibilitás (lat.) tévedhetetlenség, csalatkozhatatlanság; rk. tanítás szerint a pápa tévedhetetlen, ha egyházi tanítás kérdésében hivatalosan (ex katedra) nyilatkozik

infula (lat.) püspöksüveg, püspöki föveg, ill. a róla lelógó szalag

iniciáció (lat.) felavatás, beavatás

inkarnáció (lat.) megtestesülés, az Ige testté létele (Jn 1,1)

inkvizíció (lat.) a rk. egyház intézménye, törvényszéke a középkorban az “eretnekség” kivizsgálására és felszámolására

inkvizítor (lat.) az inkvizíciós törvényszék bírája

insalláh (ar.) ha Isten is úgy akarja

inspiráció (lat.) a Bibliának Szentlélek által való ihletettsége emberi közvetítés által (lásd: verbális inspiráció)

institúció egyházi hivatal adományozása, a vele járó jogokkal való felruházás a rk. egyházban; Kálvin János nagy mûve (1559) (Magyar nyelven: Keresztény vallás rendszere I-II.)

intercesszió (lat.) közbenjárás, közbenjáró imádság

interkommunió (lat.) különbözõ felekezetekhez tartozók úrvacsora-közössége

intronizáció (gör.–lat.) rk. és ort. fõpap beiktatása: székfoglalás

intuíció (lat.) ösztönös megérzés, a dolgok mélyére látás

írásmagyarázat a Biblia tudományos magyarázata (lásd: kommentár)

írástudók újszövetségi gyûjtõfogalom; azokat jelöli, akik a szent szövegek és hagyományok kutatásával, magyarázatával foglalkoztak (lásd: farizeusok)

irreligiózus (lat.) vallástalan

Iskariót (héb.) a bibliai Júdás másik neve

istentisztelet a pr. egyházakban hitéleti gyakorlat; a rk. egyházban ugyanennek az elnevezése elsõsorban a szentmise; az ort. egyházakban szent liturgia

iszlám (ar.) szó szerinti jelentése: Istennek való feltétlen engedelmesség, odaadás

ivrit a héber nyelvnek mai, Izrael államban használt formája; az újhéber nyelv

Izrael (héb.) 1. Jákób pátriárka másik neve; 2. a zsidó állam neve

izraelita (lat.) zsidó