D

damnáció (lat.) elkárhozás, elátkozás

davenol (jid.) kántál; éneklõ hangon imádkozik

Dei gratia (lat.) Isten kegyelmébõl

deifikáció (lat.) istenítés

deizmus (lat.) a személyes Isten létezését tagadó, õt csak a világ elsõ okának elismerõ felfogás dekalógus (gör.) tízparancsolat (2Móz 20,11-17)

dékán (lat.) középszintû egyházi lelkészi tisztség, teológiai akadémia vezetõje

dekrétum (lat.) 1. nyilatkozat; 2. a rk. egyházi felsõbbség egyik fajta dokumentuma

démon (gör.) gonosz, ártó szellem, ördög

dervis (ar.) muzulmán misztikus vallási irányzat tagja

deuteronomium (lat.–gör.) Mózes 5. könyve

Dharma a buddhista mitológiában az igazság megszemélyesítése

diakónia (gör.) 1. a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; 2. szeretetszolgálat

diakonisszák (gör.) egyes pr. egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ nõk

diakónus (gör.) 1. pr. egyházakban a szeretetszolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedõ férfi; 2. rk. szóhasználatban a papi rend alsó fokozata

dianetika a görög “dia” (át, keresztül) és a “nousz” (értelem) szavakból képzett összetétel, az “értelem által” történõ ti. gyógyulás, szabadulás, a szcientológia “vallási mozgalom” módszere

diaszpóra (gör.) szórvány, szétszórtság

dies irae (lat.) a harag napja, az utolsó ítélet

diocesis (gör.) egyházmegye

direktórium (lat.) irányítás; a rk. egyházban végrehajtási utasítás nagyobb jelentõségû dokumentumokhoz

diszpenzáció (lat.) 1. felmentvény; 2. házassági engedély megadása

dogma (gör.) parancs, átvitt értelemben tantétel; az egyház hivatalos tanítása, mely a Szentírásra és a hitvallási iratokra alapozódik

dogmatika (gör.) 1. a rendszeres teológia egyik ága; 2. az egyház tanításának kifejtése

doketizmus (gör.) az 1. sz.-ban keletkezett tévtan, amely szerint Krisztus csak látszólag öltött testet doktrina (lat.) hittétel, tan

dominikánus (gör.) Domonkos-rendi szerzetes

doxológia (gör.) dicsõítés, dicsõségmondás, a liturgiában Isten dicsõítése, pl. a Miatyánk végsõ mondata

drachma (gör.) újszövetségi pénzegység

drúz közel-keleti vallási szekta, mintegy félmillió taggal; tanításuk, hogy az utolsó fatimida kalifa Isten, akinek visszajöttét várják; szent irataikat részben a Bibliából, részben a Koránból állították össze, fõleg Libanonban élnek

dualisztikus (lat.) 1. a dualizmusnak megfelelõ, a dualizmusra emlékeztetõ; kettõs, kételvû, kettõs rendszerû; 2. a dualizmusra jellemzõ, vele kapcsolatos

dualizmus (lat.) 1. a létet két ellentétes és egymásból nem levezethetõ alapelvvel, az anyagival és a szellemivel magyarázó, többnyire idealizmusba torkolló felfogás; 2. kettõsség, kettõs rendszer; 3. két egyenjogú állam állandó jellegû kapcsolata, szövetsége, különösen az Osztrák-Magyar Monarchia az 1867-i kiegyezés után

dzsámi mohamedán fõtemplom

dzsihad (ar.) a muzulmánok szent háborúja

dzsinn (ar.) szellem (jó vagy rossz)